A szervezetek életútja egy izgalmas utazás, tele van lendülettel, kihívásokkal, emelkedőkkel és néha bukkanókkal. Az egyes szakaszok mind más-más készségeket, stratégiákat és vezetői (és munkavállalói!) típusokat igényelnek, de ami közös bennük, az a megfelelő harmónia megteremtése az emberek és funkciók között. A siker egyik kulcsa a cégéletciklusok megértése, valamint annak felismerése, hogy minden funkciónak és szervezeti embernek megvan a maga helye és szerepe ennek a dinamizmusnak a fenntartásában.

A cég indulásakor, az álmodozás és cselekvés időszakában a vállalkozói szellem a legfontosabb. Az ötletek születéséhez és az első lépések megtételéhez olyan emberekre van szükség, akik kockázatvállalók, tele vannak kreativitással és innovációs lendülettel. Azonban az álmokból nem lesz valóság, ha nincs mögöttük olyan csapat, amely képes azokat végrehajtani. Ezért a növekedés korai szakaszaiban a feladatorientált emberek – azok, akik ˝tolják a szekeret˝ – kerülnek előtérbe. Ők a cégépítők, a szívós végrehajtók, akik biztosítják, hogy az álomból stabil működés legyen.

Ahogy a cég eléri az érettséget, a hangsúly áttevődik a szabályozottságra és a stabilitásra. Ekkor az adminisztratív típusok veszik át az irányítást, akik biztosítják azt, hogy a szervezeti folyamatok zavartalanságát és az átláthatóságot. Az érett szervezetek számára az adminisztratív típusok precizitása és szabálykövetése elengedhetetlen a hosszú távú fenntarthatóság érdekében. Ugyanakkor, ha az adminisztratív szemlélet túlsúlyba kerül, a szervezet elveszítheti rugalmasságát és a kreativitás is visszaszorulhat.

Az érett szervezetben az integrátorok azok, akik biztosítják az egyensúlyt a különböző típusok között. Ők teremtik meg a harmóniát a kreatív vállalkozók, a szorgalmas végrehajtók és a szabálykövető adminisztrátorok között. Az integrátorok azok, akik összefogják a csapatot, biztosítják a konstruktív konfliktusok kezelését és hozzájárulnak a szervezeti kultúra egészséges fejlődéséhez. Nekik van a legátfogóbb szemléletmódjuk, nem hagyják elhatalmasodni az egyes funkciókat.

Rövid távon a szervezet sikere és nyereségessége nagyrészt a feladatorientáltak és az adminisztratív típusok teljesítményén múlik. A feladatorientáltak végrehajtó típusok, biztosítják, hogy a napi operatív feladatok időben elkészüljenek és az azonnali problémák megoldódjanak. Az adminisztratív típusok stabilitást és szervezettséget hoznak, gondoskodva arról, hogy a folyamatok átláthatóak és szabályozottak legyenek. Ezek a típusok garantálják, hogy a szervezet rövid távon hatékonyan működjön.

Hosszútávon azonban a szervezet jövője a vállalkozói szelleműek és az integrátorok kezében van. A vállalkozók merész ötletekkel és stratégiai irányvonalakkal hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek új piacok felfedezéséhez, termékinnovációhoz és növekedéshez vezetnek. Az integrátorok azok, akik fenntartják az egyensúlyt, és biztosítják, hogy a csapat minden tagja egy közös cél érdekében dolgozzon. Ők gondoskodnak arról, hogy a szervezet ne essen szét, és a különböző típusok együttműködése előre vigye a szervezetet.

A hatékonyság és eredményesség koordinátájában tehát rövid távon a feladatorientáltak és a bürokraták uralkodnak, akik azonnali eredményeket szállítanak és szabályozottságot teremtenek. Hosszú távon viszont a vállalkozók és az integrátorok veszik át a főszerepet, mivel ők biztosítják a szervezet fejlődését és fenntarthatóságát.

Ez az egyensúly rendkívül kényes és minden típus túlsúlya különböző veszélyeket hordoz magában. Ha a vállalkozói típusok dominálnak, a szervezet túlságosan kockázatvállalóvá válik, és hajlamos lehet irreális célok követésére. Ha a feladatorientáltak kerülnek előtérbe, a szervezet a mindennapi teendőkben ragadhat, elveszítve a nagyobb perspektívát. Az adminisztratív típusok túlsúlya esetén a szervezet konzervatívvá válhat, elvesztve rugalmasságát és innovációs képességét. Az integrátorok hiánya pedig széthúzáshoz és destruktív konfliktusokhoz vezethet, aláásva a csapat kohézióját és a szervezet működését. Illetve túlsúlyuk céges babzsákos darts/csocsó szobában, soha véget nem érő csapépítés produkál…céges bárral…

A vezető szerepe tehát nem az, hogy minden problémára választ adjon, hanem az, hogy felismerje a cégéletciklusok igényeit és ennek megfelelően alakítsa a csapat összetételét és működését. A cégéletciklusok vezetése nem csupán stratégiai kérdés, hanem az emberi dinamika megértésének művészete is. Egy jó vezető képes felismerni, hogy minden típusnak megvan a maga helye és szerepe és ezek harmóniája biztosítja a szervezet hosszú távú sikerét.

A Közel-Keleten létezik egy ősi szimbólum, az ˝ahimsa˝. Eredete a hinduizmus és a buddhizmus mellett több vallásban is alapvető vezérelv; a „nem ártás” nyitott tenyerű, zárt ujjállású szimbóluma. Mára már az együttműködést, az áldást és a harmóniát testesíti meg. A kéz szimbolikája különleges: minden ujj más-más funkcióval bír, de együtt alkotják azt az egységet, amely képes a legnagyobb hatékonysággal működni a természeti világban. Az ahimsa spirituális értelemben védelmet és erőt jelent – az összetartás erejét. A hüvelykujj különleges szerepet tölt be ebben a rendszerben: nemcsak az ujjak támasza, ha összezárjuk valamennyi ujjunkat, hanem az egyetlen, amely bármely másik ujjal könnyen és közvetlenül kapcsolatot teremthet. Ez a szimbolikus szerep a vezetőé, aki összekapcsolja a csapat különböző típusait, és biztosítja, hogy harmóniában dolgozzanak egy közös célért.

Az ujjak harmóniája nélkül a kéz széthullik, elveszíti funkcióját. Ha az ujjak szétnyílnak, szimbolikusan átokká válnak, az egység helyett megosztottságot hoznak. Ez a kéztartás, amely a Közel-Keleten az átkot jelképezi, arra figyelmeztet, hogy a széthúzás, a diszharmónia megbéníthatja az együttműködést. Egy szervezet, ahol a csapattagok nem értik meg egymást, nem fogadják el a különbözőségeket, vagy éppen nem találják meg az összhangot, ugyanígy működésképtelenné válik. A belső feszültségek és hatalmi harcok lassan, de biztosan szétzilálják az egységet és a szervezetet végül nem a külső nyomás, hanem a belső széthúzás rombolja le.

Az ahimsa másik tanítása, hogy a különbözőség együtt erőt jelenthet. Az egymástól eltérő ujjak, amelyek mind különböző funkciót látnak el, együttesen tudnak igazán nagy dolgokat véghez vinni. Egy szervezetben is így van ez: az innovatív vállalkozó, a precíz bürokrata, a céltudatos végrehajtó és az összekötő integrátor mind-mind nélkülözhetetlenek, de csak akkor, ha harmóniában dolgoznak együtt. Ahogy a hüvelykujj nélkül a kéz ügyetlen, úgy a vezető nélkül a szervezet nem találja meg az összhangot. A vezető feladata nem csupán az irányítás, hanem az, hogy összekösse a csapat tagjait, megteremtse a harmóniát és biztosítsa, hogy a különböző nézőpontok egy közös célt szolgáljanak.

A kérdés az, hogy a szervezet felismeri-e időben a vezető és a csapat szimbolikus egységének jelentőségét. Amikor ez a felismerés megtörténik, nemcsak a szervezeti harmónia jön létre, hanem a valódi (értsd teljes) siker kapui is megnyílnak.